Bár egyre kevesebb a fával dolgozó kézműves, ők igyekeznek továbbvinni ezt a mesterséget, amely történelmünk és kultúránk része. Egyikük a brébi Ion Petric, aki elárulja, hogy "senki nem adta tovább nekem a fafaragás mesterségét, egyszerűen csak szerettem ezzel foglalkozni".

A mester szívesen mutatja be, hogyan készülnek a díszítő motívumok, milyen eljárásokat alkalmaz: a kapuoszlopokra, a „fruntar” (gerenda), a felső gerenda felületére kerülő domborműves faragás,, a „chițuși”-nak nevezett bemetszés (mély fafaragás), vagy éppen a kapu lábazatán és a kapu szárnyain használt bonyolult díszítés.

A hagyományos kézműves által készített fafaragással lehet talán a leghitelesebben megjeleníteni a lélek érzéseit, hiszen nem lélektelen kő a nyersanyag, hanem az egészen a kivágásáig élő fa.

Măriuca Verdeş, az ősi hagyományok ádáz szerelmese és védelmezője elmondja:

"A múltban a helyiek tisztelték és nagyra becsülték a fát. Jóval a kivágása előtt kiválasztották, egyenes, vastag és egészséges példányt keresve. Amikor ki akarták vágni, odamentek és beszéltek hozzá. Először megkérték, hogy kivághassák, és arra kérték, hogy vigyázzon az emberekre azon a helyen, ahol az építkezésen majd felhasználják, és hosszú ideig szolgáljon.” A máramarosi hagyományok megőrzését szem előtt tartva ugyanakkor Măriuca azt is vallja: „Ne akarjuk learatni a gyümölcsöket, ha nem ültettünk el semmit.” Ezért alapította meg az Ősi Gyökerek Iskoláját, ahol minden csütörtökön 18.00 órától tartanak összejöveteleket Felsőkálinfalván, a falubeli vendéglátók otthonaiban, a „Tanulj és vidd tovább!” mottó szellemében.