Géza otthoni műhelyében többféle terméket állít elő az apró kézműves ajándéktárgyaktól a tányérokig, tálakig, bögrékig, pálinkás poharakig, boroskancsókig. Ám igazán híressé a "sarmale" (töltött káposzta) edények teszik. "Az ország minden részéről megkeresnek ezek miatt az edények miatt, amelyek különleges aromát kölcsönöznek a bennük főtt ételeknek, de nagyon tartósak is a környék vasban gazdag agyaga miatt" – mondja a fazekas.

Az edény készítéséhez használt agyag pontosan ugyanarról a helyről származik, ahonnan a mester nagyapja is hozta. Hazaviszik szekéren, majd addig gyúrják, amíg megmunkálásra alkalmas lesz. Különleges szerepe van a fazekaskorongnak vagy formázó korongnak. Ez a fazekasmunka legnehezebb része.

"Én készítem elő és formázom meg a nyersnyagot, a feleségem pedig az edényeken található festéseket készíti, de az ő feladata a kerámiák máza is. Mária lányunk az, aki továbbviszi a családi hagyományt. Úgy döntött, hogy átveszi a mesterséget, sőt, hozzáigazítja a mai piaci követelményekhez, és neki köszönhetően a vásárlóink körében nagy kereslet mutatkozik egy új termékcsaládra is" - mondja Géza mester.

A vamai kerámiák különlegességét mindig is nagyon visszafogott színei adták. A díszítést is a területről nyert föld felhasználásával készítik. A fekete színt olyan földből állítják elő, amit a kézműves még a nagyapjától ismer. A vöröset az erdőben gyűjtik me, különösen tavasszal, amikor a szín élénkebb. A fehér alapanyaga kis rögökben található a mezőn. A zöldet úgy készítik, hogy rézdarabokról nysert réz-oxidot kevernek el fehér agyaggal.

Az agyag iránti szenvedély akkor hagyja nyugton, amikor elhagyja a műhelyét. Szenvedélyesen gyűjti a falusi világ régi tárgyait, különösen az agyagedényeket. A házban egy kis múzeumot is berendezett az általa gyűjtött tárgyakból.

Amikor megérkezünk a Fazekasházba, figyeljük meg ügyes kezeit, ahogy megpuhítják a lágy agyagot, és soha korábban nem látott formákká alakítják.