Go52

A magyar borokat már az 1200-as évektől ismerték Európa-szerte, de térhódítása Mátyás király óta egyre csak nőtt, a figyelem pedig rövid időn belül a tokaji fajták felé fordult. Egy 1571-ben kelt örökösödési levélben például már említenek egy tétel aszúbort, az aszúkészítés leírása azonban csak valamivel később, az 1600-as években készült el és Szepsy Laczkó Máté (a jelenleg is nagy elismerésnek örvendő Szepsy borászcsalád elődjének) lelkész nevéhez kötődik, aki 1630-ban ajándékozta meg úrnőjét aszú szőlőből készült édesnemes borral. A Tokaj-Hegyalján készült borok népszerűsége és importja a 18. században vált kiemelkedővé. Még XIV. Lajos francia király udvarában is gyakran töltöttek a poharakba tokaji nedűket. Az egyik vacsora alkalmával, amikor tokajit szolgáltak fel italként, így hódolt a Napkirály a fejedelem és a tokaji előtt: 'Vinum regum, rex vinorum' azaz a 'A borok királya, a királyok bora'. Ettől kezdve több királyi és cári udvarban is kedveltté vált, ráadásul idővel arra is rájöttek, hogy mértékletes fogyasztása kedvezően hat az egészségre. Többnyire emésztő- és idegrendszeri panaszok gyógyítására, vérszegénység megelőzésére, szív-és érrendszeri betegségekre, a fizikai ellánálló-képesség fokozására és magas foszfortartalma okán a csontképzésre gyakorolt jótékony hatása miatt alkalmazták. Az 1800-as évek végén a magyar gyógyszerkönyvekben is szerepelt 'Vinum Tokajense Passum' néven.

A tokaji borvidék bár leginkább édes fajtáiról, mint az aszú, a szamorodni és az esszencia vált világszerte híressé, a termőterület adottságainak köszönhetően kiváló száraz borok is készülnek a vidéken. A Tokaji Furmint, Tokaji Hárslevelű, Tokaji Sárga Muskotály vagy Tokaji Zéta (Oremus) szinte kizárólag fajtatisztán kerülnek forgalomba és minőségi, illetve különleges besorolásúak lehetnek. Az utóbbi jelzőt akkor illeszthetik egy tételhez, ha a bor alapanyagául szolgáló must cukortartalma elérte a 19 mustfokot. A különleges minőségű borok között találjuk a “töppedt szőlőből készült” vagy “késői szüretelésű” édesborokat is. Ebben a kategóriában mindig is a Tokaji Aszú volt a legismertebb és legelismertebb fajta, az egyik leghíresebb magyar termék. Nem véletlen, hiszen Tokajban különleges a termőtalaj: vulkanikus altalajon agyag- vagy lösztalaj, a napsütötte déli lejtők és a Tisza és Bodrog folyók által meghatározott mikroklíma, mely kedvez a botrytis cinerea (nemes penész) kialakulásának, és az ezt követő aszúsodásnak. A tokaji borvidék hírét olyan nevek nemesbítik, mint a már korábban is említett Szepsy Pince, akik több mint negyven éves tőkékről szüretelik legnemesebb boraikat, vagy Balassa István, aki nemcsak legfinomabb boraiba enged betekintést az érdeklődők számára, hanem szívesen viszi el őket izgalmas dűlőtúrákra is, ahol megismerhetjük Tokaj-Hegyalja varázslatos természeti adottságait. A tarcali területekről ízletes borokat szüretel a Kikelet Pince, Mádon pedig nem érdemes elmenni Kardos Gábor Pincészete vagy a Lenkey Család Pincészete mellett, de a sort még hosszan folytathatnánk.

Aszú, szamorodni, furmint – Mesélő kortyok

Élő történetek