Go52

Erdőkkel, mezőkkel tarkított tájaink tökéletes méhlegelőként szolgálnak az aprócska, szorgos állatoknak, akik fáradhatatlan munkával állítják elő az édes nektárt, ami nemcsak az ízlelőbimbókat kápráztatja el, hanem teljes szervezetünket roborálja, segíti. A Zemplénben is több kiemelkedő méhész közösség működik. A vizsolyi méz, amelynek képviselője Molnár “ Mézes” Gergő már Európa-szerte ismert és több tucat méztípust állít elő a méhcsaládoknak köszönhetően. A repceméztől a gesztenyemézen át, a rózsamézig, számtalan különleges ízű mézet kóstolhatunk Vizsolyon, ahol kiemelt szerepet kap az edukáció is. A szintén itt fellelhető mézmúzeumban megismerkedhetünk a méhészet történetével, a méhészek által használt technikákkal és a méhek életével. Ha pedig valami egészen különlegesre vágyunk, érdemes eltölteni fél órát az apiterápiás házban, amely számos betegséget képes hatékonyan kezelni. A működés lényege, hogy a faházban található ülőpadok alatt méhkaptárak vannak elhelyezve, amiben a méhek folyamatosan dolgoznak, így nemcsak megnyugtató zümmögésüket hallhatjuk, hanem az értékes és gyógyító propolisz illatát is.

Testet és lelket melengető mézeket Göncruszkán is találunk: református egyházközösség önkéntesek segítségével állítja elő külföldre is importált mézeit, a bevételt pedig visszaforgatják a közösség működésébe és minden befolyó összeget fejlesztésekre és edukációra költenek. Ez a közösség tanul a méhektől életviteléből: mindenki tudja, hogy egyedül nem marad életben csak egy közösség részeként; az életszakaszuknak megfelelő feladatot töltenek be a közösség életében, fontos az asztalközösség és a dinamikus, folyamatos mozgás, fejlődés. Mézeik hidegen kezeltek, ami azt jelenti, hogy azonnal palackozzák pergetést követően, semmilyen hőkezelést nem kap, minden beltartalmi érték épp marad.

Aranyat érő nektár a Zemplénben

Élő történetek